Mágnesterápia története és működése

Régóta ismert, hogy a mágneses tér hatást gyakorol az élő szervezetre, de gyógyító tulajdonsága csak az elmúlt évtizedek felfedezése volt. 1954-ben Linus C. Pauling amerikai kémikust Nobel-díjjal tüntették ki a hemoglobin mágneses tulajdonságainak felfedezéséért. Ma már bizonyítást nyert, hogy a vér vastartalmán keresztül a mágneses tér befolyásolja, hogy a vérben lévő hemoglobin mennyi oxigént szállít. 1960-as években Basset munkássága nyomán vált elfogadottá a mágnes terápia a nehezen gyógyuló csonttörések gyógyításában.

Kafka kutatása a mágneses tér kapilláris keringésre kifejtett hatására irányult. Felvételeket készített arról, hogy mágneses tér nélkül a kapillárisokban rendezetlenül, összecsapzódva áramlanak a vérben a sejtes elemek, míg alacsony térerő mellett a mikro-cirkulációs zavarok megszűnnek. Az MR vizsgáló statikus mágneses terének ereje 15000-140000 Gauss. A humán tapasztalatok után állatkísérletekkel igazolták, hogy a nagy energiájú mágneses tér a fájdalomérzetet csökkenti. Az 1970-es évektől terjedt el a mágneses tér kezelés a gyógyításban. A tudományos irodalom 85-90 %-a bioelektromos impulzus mágneses terápiával kapcsolatos és kevés eredmény van az állandó mágnes alkalmazásával kapcsolatosan, ezért a gyógyításban az impulzus mágnes terápia terjedt el. Az alkalmazott térerő nagysága alapján a mágnesterápiát két nagy csoportba oszthatjuk: 1. elektromágneses tér kezelések során 1 Gauss feletti térerőt, 2. mágnes stimulációs kezelések során, a föld mágneses tér erősségéhez közeli, 1 Gauss alatti térerőt használnak.

Az elektromágneses tér kezeléseket jellemzően rendelőkben, fájdalom ambulanciákon, kórházakban alkalmazzák, míg a mágnes stimulációs készülékek szabadon megvásárolhatók, egészség megőrzési céllal, regeneráció gyorsítására, megterhelést követően, illetve egyes kórképek kezelésében kiegészítő eszközként. A mágneses tér általános biológiai hatásai lehetnek: Szervezetünk szövetei sejtekből épülnek fel. Minden működés, ami a szervezetben végbemegy a sejtek működésének eredménye. Minden sejtet egy vízzáró membrán vesz körül, amely védi is a sejtet. Ennek a sejtmembránnak elektromos töltése van. Egy fiatal és egészséges sejtnek a membránpotenciálja 70mV körüli. Egy öreg, vagy beteg sejtnek a membránpotenciálja lényegesen alacsonyabb, 50mV körüli. Egy rákos sejt membránpotenciálja mindössze 15mV, vagy még kevesebb. A gyógyulásban lévő sejtnek is alacsony a potenciál értéke, és olyan anyagok szabadulnak fel belőle, melyek fájdalomérzést okoznak.

A sejten belül az ionok olyan részecskék, melyeknek elektromos töltése van. Ez az elektromos töltés az, ami a membránpotenciált felépíti, és ez az, ami a sejt munkavégző képességét jelenti. Amikor a membrán töltése kritikusan alacsony, a sejteknek kevés energiája van külső munkavégzésre. Ilyen állapotban a külső mágneses mező által létrehozott elektromos töltés növeli a sejt energiáját, és segít a gyógyulásban. A mágneses energia hatására sejtszintű változások indulnak meg, így megnő a sejtfal áteresztő képessége, ezért a sejtfalon keresztül ionvándorlás (Na, K, Ca) indul meg, a potenciálkülönbség kiegyenlítődik a normál értékre. Javulhat a szövetek anyagcseréje, oxigén ellátottsága, vérellátása, a perifériás idegek ingervezetése, csökkenhet a harántcsíkolt izmok görcskészsége, a csont-, és kollagén képzés fokozódhat, gyulladásos folyamatok gátlódhatnak.


Ajánlott oldalak

Joalis referencia központ Kineziológia
www.egeszsegnevelo.hu

Kézzel faragott rönkházak építése, kivitelezése
www.ronkhazepites.com

Könyvajánló

500 recept candidásoknak, liszt- és laktózérzékenyeknek. Kitűnő receptgyűjtemény és gyakorlati útmutató. A szerző segít megérteni az összefüggéseket a különböző problémák között és ínycsiklandozó ötleteket ad az egészség felé vezető úton.